Solymár – ötletpályázat

Hely
Solymár
Típus
pályázat
Év
2012

Solymár Az agglomeráció túlfűtött családiházas területkínálatára kívánt rátenni Solymár Önkormányzata. A kis pályázat – esettanulmányként – mutatja be a 8-10 L/ha-os sűrűséggel szemben a 60-80 L/ha sűrűség fenntarthatóságát, az elővárosi vasútállomás mellett. A pályamű további célkitűzései:

  • Hely szellemének érvényre juttatása – változatos lakáskínálat
  • Finanszírozható fajlagos üzemeltetési költségek
  • „Garden-city” hagyományok folytatása – megújítása
  • Várhoz kapcsolódó közösségi funkciók, zöldtúra útvonal –turisztikai vonzerőbővítés
  • Szerkezetalakító és település/tájkép formáló zöldfelületek
  • Elő-, oldal-, hátsó kertek helyett parkszerű tömbbelsők
  • Ütemezhető megvalósítás

Kiskőrös – településrendezéstől szabadtér tervezésig

Hely
Kiskőrös
Típus
komplex tervezés
Év
2010

Kiskőrös üdítően pozitív kisugárzású alföldi mezőváros, noha sorstársaival együtt küzd a bénító alföldi zsugorodás társadalmi-demográfiai-gazdasági hatásaival-folyamataival és a Homokhátság vízgazdálkodásának fenyegető tendenciáival. Több mint egy évtizede dolgozunk a várossal a kistérségi-járásközponti szerep megerősítésétől a városszerkezet megőrző modernizációján át az abszolút egyedi megjelenésű és működési elvű vízarchitektúrákig ívelő kreatív együttműködés keretében. A településtervezés-építészet-városépítészet terén a helyi szereplőkkel és politikusokkal együtt gazdagítjuk a városfejlesztés lehetőségeit. A fejlesztési koncepció programozott javaslataiból jó néhány megvalósult, de az elvándorlást nem sikerült jelentősen csökkenteni. Az elkerülőút város számára legkedvezőbb helyre tervezése és a városközpont-megújítás kapcsán az autós forgalomcsillapítás elfogadtatása és végleges kialakítása egyenként 1,5 éves egyeztetést, számos viharos fórumot jelentett. Ma már az ellenzők is szeretik a megoldásokat. A városszerkezet megőrzése mellett annak XXI. századi elvárások szerinti működését sikerült úgy megoldani, hogy a helyi hagyományok is a korábbiaknál markánsabban érvényesülnek. A városközpont megújult térrendszere – Kiskőrös sokvallású-soknemzetiségű hagyományainak, kulturális nyitottságának érvényre juttatásával – korunk számára nagyfontosságú értéket közvetít.

Biatorbágy értékvédelmi kataszter

Hely
Biatorbágy
Típus
Értékvédelmi kataszter
Év
2004

Biatorbágy – akkor még – Nagyközség Önkormányzata 2004-ben határozta el az értékvédelmi kataszter és helyi értékvédelmi rendelet készítését helyi civil kezdeményezésre. A kataszter készítése során – a Biatorbágyi Tájvédő Kör közreműködésével – felmértük a település épített örökségeit, valamint a természetvédelmi értékeket is. A helyszíni bejárás során közel kétszáz épületről, szoborról, és utcaképről, valamint közel száz táji és természeti értékről készítettünk részletes leltárt. A helyi építészeti sajátosságok megőrzése, továbbélése érdekében összegyűjtöttük és fotósorozatba rendezve dokumentáltuk a jellegzetes építészeti részleteket. Az értékvizsgálat alapján kidolgoztuk a helyi értékvédelmi rendeletet, amely a konkrét települési és építészeti értékek védelmén túl részletesen meghatározza az új építmények hagyományos településképbe illesztésének követelményeit, valamint a tulajdonos fenntartási kötelezettségeire vonatkozó támogatási szabályokat. Javaslatainkat figyelembe véve a képviselő-testület módosította a helyi építési szabályzatot, ezzel is hatékonyabban védve a településközpontok építészeti értékeit. Jelentős eredmény, hogy az értékvédelmi rendelet előírásainak érvényesülésével sikerült megállítani a hagyományos településkép további erodálódását. A városrészek megújulása szemmel láthatóan a helyi építészeti örökség védelme mentén történik, a helyi közösségi identitás részévé vált. Jelzésértékű, hogy a rendelet megalkotását követően 9 évvel is szakvélemény készítésével bízza meg az Önkormányzat a Város-Teampannon Kft.-t.

Magyarpolány településrendezési terve

Hely
Magyarpolány
Típus
településrendezési terv
Év
2004

Magyarpolány Europa Nostra díjas falujában kivételes egységben maradt fenn a 19-20. századforduló egy időben épített utcája. A tervezés során az értékvédelem területi kiterjesztése és a hasonló utcarészletek korabeli továbbépítésének differenciált szabályozása is megtörtént. A több ciklusú tervezési folyamatban sikerült néhány tulajdonos pusztító építési kedvét átformálni. A Petőfi utcától délre javasolt új fejlesztési területen a korábban bevált, jól méretezett utca-telek szerkezetben és faluképben új építészeti megoldásokra is lehetőséget ad a szabályozás.

Budapest Szíve – Belváros új főutcája

Hely
Budapest V. kerület
Típus
koncepció-engedélyezési terv-kiviteli terv
Év
2009

A Belváros új főutcája projekt a történelmi városmag új korszakának nyitánya: struktúraváltás, térhasználati kultúraváltás és szakítás a megelőző időszakok ágazati-mérnöki-hatósági szemlélet vezérelte tervezéssel. Szabadtér-építészeti „Gesamtkunst”:

  • a térrendszer újraértelmezése és a közlekedési hálózat ennek alárendelt átalakítása;
  • a megvalósult 1,7 km-es szakasz egységét, az egyes szakaszok eltérő funkcióját, a változatos keresztmetszeteket és az épületlábazati részletképzéseket lekövetni és az időbeli változásokat befogadni képes burkolati rendszer;
  • a Budapest Szíve Program egészének egységes arculatát is megalapozó arculat és utcabútorozási-közvilágítási designelemek.
A főutca „belakása” a projekt lezárulását követően minden képzeletet felülmúló tempóban lezajlott: a kereskedelem, a vendéglátás, a parkolás, a lődörgés, nézelődés, üldögélés kultúrája igazodott az új minőséghez. A városüzemeltetés újabb és újabb „kreatív” beavatkozásai (korlátok, szökőkutak, „műalkotások”, tábla-kavalkádok) a kultúraváltás hiányáról tanúskodnak

Komárom-Esztergom megye Területrendezési terve

Hely
Komárom-Esztergom megye
Típus
területrendezési terv
Év
2011

A megye területén kisebb-nagyobb megszakításokkal 2003. óta dolgozunk: a megyei területrendezési terv első OTrT alapú változatát 2003-2005 között, módosítását 2011-ben készítettük el. A területfejlesztési koncepció és program elkészítésével szintén a Város-Teampannon Kft.-t bízta meg a megyei önkormányzat. Komárom-Esztergom megye a rendszerváltás óta az ország egészét messze felülmúló dinamikával alkalmazkodott a megújult társadalmi, gazdasági, politikai környezethez és ezt a dinamikát sikerült az új évezred első évtizedében is fenntartania. Az ország egyik legkorszerűbb ipari, döntően a feldolgozóiparból élő megyéjévé vált, mely legtöbb gazdasági mutató tekintetében az ország első három megyéje között teljesít. A megújuló energia (különösen a szélenergia) területén pedig a megye húzószerepet tölt be az országban. A megyét két részre tagoló Tata-Tatabánya-Oroszlány tengely, és a vele szorosan együtt élő települések alkotta „funkcionális várostérség” főleg spontán elemekből szövődő kapcsolatrendszerének szervezett együttműködéssé alakítása, és a működőképes városhálózati csomópont megteremtése igen nehezen kezelhető fejlődési trend. A bonyolult érdekszövevények elfogadható szintű egyensúlya a települések együttműködése esetén a térség és a megye fejlődésének motorja lehet. A térségben elindult egy egészséges munkamegosztási folyamat is, amelyben a lakóterületi és rekreációs-turisztikai vonatkozásban Tata jelentősége fokozódik, míg Oroszlány, megtartva hagyományos ipari funkcióit, turisztikai vonatkozásban is erősödik. Számos nagytérségi együttműködés bizonytalan, ami ugyanakkor a megye további erősödéséhez elengedhetetlen. A térségnek lehetősége van kinyílni Komáromon át Nyitra irányába, de az együttműködést gerjesztő jelentős források nélkül ennek kimenetele nagyon bizonytalan. Kérdéses, hogy a komolyabb közlekedésfejlesztések elmaradása esetén sikerül-e a régión belüli kohéziót a tervekben szereplő Tatabánya-Oroszlány-Mór-Székesfehérvár kapcsolat erősítésével támogatni. A megye térszerkezeti megújulásának kulcsterülete a Duna mente. A két ország megrekedt, lecsúszó térségeinek kapcsolathiánya, külön - külön homogén, válságos gazdaságszerkezete és kedvezőtlen társadalmi folyamatai kellő beavatkozások hiányában nagy valószínűséggel a kedvezőtlen kölcsönhatások felerősödését fogják eredményezni. A magyarországi térség konfliktusainak összetettsége sokirányú partnerségen (önkormányzati, vállalkozói, intézményi, kormányzati) alapuló, a Dunakanyartól Komáromig terjedő térségre kidolgozandó, komplex térségi rehabilitációs programot igényel, melyet mielőbb célszerű elkezdeni. Kihívást jelent, hogy a Vértes, Gerecse és a Bakonyalja térségekben – különösen a belső perifériára került Kisbéri Járásban – a mozaikos táj adottságainak megfelelő művelési kultúrák szétestek, részben eltűntek, a népesség elköltözik, elöregedett, elszegényedett. Ezekben a térségekben az innovatív vidékfejlesztési eszközök alkalmazása, és a fejlődési tengelyekhez való kapcsolódás erősítése, együttesen szükséges ahhoz, hogy a kedvezőtlen folyamatokat lassítani tudjuk. A megye területi változásaiban zajló folyamatok alapján, középtávon koncepcionális kérdés, hogy sikerül-e a meghatározó fejlődési tengelyre sokkal erőteljesebben rászervezni a megyei településhálózatot.

Komárom-Esztergom megye Területfejlesztési koncepciója

Hely
Komárom-Esztergom megye
Típus
területfejlesztési koncepció
Év
2013

A megye területén kisebb-nagyobb megszakításokkal 2003. óta dolgozunk: a megyei területrendezési terv első OTrT alapú változatát 2003-2005 között, módosítását 2011-ben készítettük el. A területfejlesztési koncepció és program elkészítésével szintén a Város-Teampannon Kft.-t bízta meg a megyei önkormányzat. Komárom-Esztergom megye a rendszerváltás óta az ország egészét messze felülmúló dinamikával alkalmazkodott a megújult társadalmi, gazdasági, politikai környezethez és ezt a dinamikát sikerült az új évezred első évtizedében is fenntartania. Az ország egyik legkorszerűbb ipari, döntően a feldolgozóiparból élő megyéjévé vált, mely legtöbb gazdasági mutató tekintetében az ország első három megyéje között teljesít. A megújuló energia (különösen a szélenergia) területén pedig a megye húzószerepet tölt be az országban. A megyét két részre tagoló Tata-Tatabánya-Oroszlány tengely, és a vele szorosan együtt élő települések alkotta „funkcionális várostérség” főleg spontán elemekből szövődő kapcsolatrendszerének szervezett együttműködéssé alakítása, és a működőképes városhálózati csomópont megteremtése igen nehezen kezelhető fejlődési trend. A bonyolult érdekszövevények elfogadható szintű egyensúlya a települések együttműködése esetén a térség és a megye fejlődésének motorja lehet. A térségben elindult egy egészséges munkamegosztási folyamat is, amelyben a lakóterületi és rekreációs-turisztikai vonatkozásban Tata jelentősége fokozódik, míg Oroszlány, megtartva hagyományos ipari funkcióit, turisztikai vonatkozásban is erősödik. Számos nagytérségi együttműködés bizonytalan, ami ugyanakkor a megye további erősödéséhez elengedhetetlen. A térségnek lehetősége van kinyílni Komáromon át Nyitra irányába, de az együttműködést gerjesztő jelentős források nélkül ennek kimenetele nagyon bizonytalan. Kérdéses, hogy a komolyabb közlekedésfejlesztések elmaradása esetén sikerül-e a régión belüli kohéziót a tervekben szereplő Tatabánya-Oroszlány-Mór-Székesfehérvár kapcsolat erősítésével támogatni. A megye térszerkezeti megújulásának kulcsterülete a Duna mente. A két ország megrekedt, lecsúszó térségeinek kapcsolathiánya, külön - külön homogén, válságos gazdaságszerkezete és kedvezőtlen társadalmi folyamatai kellő beavatkozások hiányában nagy valószínűséggel a kedvezőtlen kölcsönhatások felerősödését fogják eredményezni. A magyarországi térség konfliktusainak összetettsége sokirányú partnerségen (önkormányzati, vállalkozói, intézményi, kormányzati) alapuló, a Dunakanyartól Komáromig terjedő térségre kidolgozandó, komplex térségi rehabilitációs programot igényel, melyet mielőbb célszerű elkezdeni. Kihívást jelent, hogy a Vértes, Gerecse és a Bakonyalja térségekben – különösen a belső perifériára került Kisbéri Járásban – a mozaikos táj adottságainak megfelelő művelési kultúrák szétestek, részben eltűntek, a népesség elköltözik, elöregedett, elszegényedett. Ezekben a térségekben az innovatív vidékfejlesztési eszközök alkalmazása, és a fejlődési tengelyekhez való kapcsolódás erősítése, együttesen szükséges ahhoz, hogy a kedvezőtlen folyamatokat lassítani tudjuk. A megye területi változásaiban zajló folyamatok alapján, középtávon koncepcionális kérdés, hogy sikerül-e a meghatározó fejlődési tengelyre sokkal erőteljesebben rászervezni a megyei településhálózatot.  

Borsod-Abaúj-Zemplén megye Területrendezési terve

Hely
Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Típus
területrendezési terv
Év
2004

A területrendezési tervek érvényesítése érdekében megbízást kaptunk hat megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Csongrád megye, Hajdú-Bihar megye, Heves megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területrendezési terveinek térinformatikai feldolgozásához. Ez lehetővé tette a területrendezési tervek Területi Információs Rendszerben (TeIR) történő publikálását, így a településtervezők, valamint az államigazgatási szervek számára elérhetővé váltak a térségi övezetek, terület-felhasználások, és műszaki infrastruktúra-hálózatok adatai. A térinformatikai feldolgozás mellett készítettünk egy összeillesztetett térségi szerkezeti tervet, mely alapján összegyűjtöttük a megye határokon előforduló tartalmi eltéréseket. A területrendezési szabályzatok és az OTrT vonatkozó előírásaival történt összedolgozás a településtervezők számára készült a területrendezési előírások hatékonyabb érvényesítése érdekében. A térinformatikai feldolgozást az ESRI Magyarország Kft.-vel közösen végeztük.

Jász-Nagykun-Szolnok megye Területfejlesztési koncepciója

Hely
Jász-Nagykun-Szolnok megye
Típus
területfejlesztési koncepció
Év
2011

A történelmi térségeket magába foglaló megye az utóbbi évtizedekben a zsugorodás és jó néhány jellemző – térség esetében a hanyatlás jeleit mutatja. A megye három karakteres, eltérő fejlődési pályát bejáró része a válságok és a rossz területi politikák mentén erőteljesen különböző irányba mozog. A Jászság gazdasági tekintetben jó negyven éve a budapesti régióba beépülő térségként, egyre inkább annak részeként működik, ugyanakkor urbanizációs felzárkózása azonban még nem történt meg. A megye másik történelmi tája, a Nagykunság hihetetlen veszteségeket élt meg az ezredforduló óta, ami az tiszántúli mezővárosok döntő többségére igaz; népességerózió, intézményhálózat és a helyi gazdaság mélyülő hanyatlása. A romló helyzet és fiatal generációk távozása a mai fejlesztési politikák mellett nem javítható, a javasolt programozott hétéves koncepció mellett a folyamatok fékezésére van esély. Szolnok kisrégiója összességében stagnál, eddig nem tudott elmozdulni az erős középvárosi pozícióból; a Bécs – Budapest - Szeged – Temesvár – Belgrád fejlődési tengelyhez viszonyított felzárkózása vagy éppen leszakadása a következő évtizedben fog eldőlni. A megyeszékhely leszakadása az atomizálódó várospolitikák mentén élesedő városversenyben valószínű, régiós léptékű együttműködés esetén közép-alföldi pólusképzésre esélyes Kecskeméttel együtt. E két utóbbi térség lényegi problémáin nem segített az eddigi EU-s ciklusok projektáradatában kihelyezett forrásdömping. A tojástáncot járó, politikailag vezényelt redisztribúció nem helyettesítheti az átgondolt területpolitikát, a programozott területfejlesztést. Ezt a feszültséget szemléltetik a távolodó, egymástól elszakadó térségek. A megyei területfejlesztési koncepció a korábbi területrendezési tervvel összhangban olyan programozott célrendszert épített föl, mely az egyedülálló természeti-térszerkezeti adottságok magas szintű hasznosítására irányul. A megye kiemelkedő adottságaival összhangban megfogalmazott jövőkép elérését terveink megyehatárokon átívelő nagytérségi pólusképzéssel, a húzótérségek és –ágazatok értékteremtő képességének rendszerbe, klaszterbe szervezésével, valamint a hosszú távú kiegyensúlyozott területi fejlődést célzó programok kialakításával kívánják elérni. A terv további kulcsfontosságú eleme a természeti erőforrásokkal fenntartó-fenntartható módon gazdálkodni képes tájgondnoki rendszer kialakítása, kiemelten a többszörös társadalmi-gazdasági hátrányokkal terhelt Tisza-menti területeken.

Tisza-tó Kiemelt Üdülőkörzet

Hely
Tisza-tó
Típus
Tervezés
Év
1997

EGY TISZA-STRATÉGIA MEGALAPOZÁSA Belső perifériából innovatív klaszter   Több évtizeden át folyamatosan dolgoztunk a Tisza mentén, a legkülönfélébb tervműfajokban. Felhalmozott ismereteink alapján és látva az egyes területek megrendítő mértékű hanyatlását, elszegényedését, több megye és ágazat, valamint város felé kezdeményeztünk egy, az eddigi ágazati és projektszemléletű tervezéstől alapvetően eltérő megközelítést. Ennek eredményeként született az a stratégiai tervezést megalapozó TÉRSZERKEZETI MODELL, amit a Tisza Vízgyűjtő Programrégió Önkormányzati Társulás (TVPÖT) együttműködésével 2009-2010-ben dolgoztunk ki. A társadalom térbeli átrendeződési folyamatait, a nagytehetetlenségű térszerkezeti adottságokat valamint a mikro- és mezo-táji adottságokat integráló modell kidolgozását az a felismerés motiválta, hogy a Tisza mente gazdasági és jövedelmi elmaradottsága, fokozódó leszakadása éles ellentétben áll a terület potenciálisan magas eltartóképességével. A térség értekei és a helyi gazdaság illetve politika preferenciái között óriási a szakadék – az elmúlt években a térségbe juttatott források nem voltak képesek megfordítani a rendszerváltáskor elindult, majd a globális válsággal felgyorsult negatív társadalmi-gazdasági spirált. A térség veszélyeztetettsége sokmilliárd forintot emészt fel pusztán védekezésre és kárelhárításra, ami egy fillérrel sem járul hozzá a térség fejlődéséhez. Az általunk megfogalmazott modell lényegileg az előző évtizedek integrált vízgazdálkodáson alapuló komplex tájgazdálkodás helyi kísérleteit, a város-vidék viszonyrendszert és a makrotérségi összefüggésrendszert szintetizálta. Célja a vízügyi ágazati, a városokra fókuszáló területfejlesztési, valamint az agrárgazdasági és vidékfejlesztési források valódi fejlődést generáló, strukturált felhasználásának megalapozása volt, számolva a – az egyelőre még várva várt – továbbtervezés és továbblépés lehetőségével.   A TISZA-TÉRSÉG JÖVŐKÉPÉT a modell a közigazgatási és vízföldrajzi érintettségnél tágabb makrotérségi kontextusból vezeti le, ám konkrét fejlesztési térségnek – a forráskoncentráció érdekében – kizárólag a Tiszával (és holtágaival) közvetlenül érintkező 150 települést, illetve a Tisza mentiség szempontjából összetartozó funkcionális térséget (és nem a Tiszával érintett kistérségeket, járásokat) tekinti. A jövőkép fő elemei:

  • a területszerkezet, a településrendszer, a tájrendszer és a népesség elrendeződésére, a Tisza menti tájak mai, gazdaságilag érvényesíthető adottságaira és a technológiai fejlődés új eredményeire épülő új egyensúlyi helyzetek jönnek létre;
  • a Tisza mente vízháztartásának változásaival „együtt mozogni” – ezáltal e változásokat hatékonyan kezelő és erőforrásként hasznosító dinamikus tájrendszer és ezt kiszolgáló vízgazdálkodási rendszer alakul ki;
  • a Tiszával való együttélés olyan komplex tájgazdálkodási rendszeren alapul, amely képes a változatos készségekkel és gazdasági képességekkel rendelkező népességnek folyamatosan növekvő „jól-létet” biztosítani.
Modellünk gerincét az alábbi fő strukturáló elemek alkotják:
  1. nagytérségi szerepű hídfővárosok és a kistérségi szerepű kisváros-párok, melyek a Tisza és a Tiszát keresztező közlekedési hálózatok metszéspontjaiban kialakult szervező, ellátó és transzferközpontok
A HÍDFŐVÁROSOK – Szeged–Hódmezővásárhely–Makó–Mórahalom, illetőleg Szolnok–Törökszentmiklós–Martfű–Abony – és a köréjük szerveződött funkcionális várostérségek a haránt irányú útvonalak: a gázlók, a révek és a hídfők mentén ékelődtek a folyó által uralt térbe. Olyan térszerkezeti változásokat generáltak, amely az eredetileg hosszirányban egységes, összefüggő folyó menti rendszert, a „gerincet”, kisebb „csigolyaszerű” egységekre tagolta, megalapozva az egyes tájegységek sajátosságainak kibontakozását, a táj mozaikosságának fokozódását, a nagyobb téregységek fejlődési dinamikájának, irányainak differenciálódását. Az országos-nemzetközi vérkeringésbe bekapcsolódó hídfővárosok a Kárpát-medencében újrastrukturálódó és a Tisza által összekapcsolt városrendszer (a Tiszát Szolnoknál elérő Budapesti metropolisztérség; Miskolc-Kassa-Ungvár-Munkács-Szatmárnémeti-Nagyvárad-Debrecen-Nyíregyháza; Szeged-Szabadka-Arad-Temesvár) szerves részét képezik E Kárpát-medencei városok a Tisza mente gazdaságának fő felvevő piacai és nemzetközi piaci kapcsolatainak transzferpontjai, a turisztikai szolgáltatások iránti kereslet fő célcsoportjai, a K+F, a kultúra, a foglalkoztatás, a regionális szolgáltatások központjai.   A Tisza mente magyarországi (és délvidéki) szakaszának sajátos városhálózati képződményei a KISVÁROS-PÁROK – Záhony-Csap; Vásárosnamény-Gergelyiugornya; Cigánd-Dombrád; Tokaj-Rakamaz; Poroszló-Tiszafüred; Kisköre-Abádszalók; Csongrád-Szentes.. E kisváros-párok városai külön-külön nem, vagy csak korlátozott (és jelenleg egyre csökkenő) mértékben képesek még kistérségi szinten is a térségszervező szerepüket betölteni, párban azonban már lokális szinten jelentős piacközpontokká, ellátó, szervezőközpontokká tud(ná)nak válni. Azzal, hogy a folyó két partján fekszenek, identitáserősítő, fizikai és szimbolikus értelemben is lokális hídfő szerepet töltenek be, s mint ilyenek, kiemelkednek a térség egyébként viszonylag sűrű városhálózatából.  
  1. a folyót, a hullámteret és a mentett oldali ökológiai puffer területet egyesítő, általunk ”ökosztrádának” nevezett zóna, a térség alapvetően észak-déli irányú gerince, illetve az ökosztráda hídfővárosok közötti, eltérő karakterű-dinamikájú-szerepű területegységei,
Az ÖKOSZTRÁDA a szabályozás előtti, kanyarulatokkal teli meder és medernyom-vonulatok geológiai, talajtani, hidrológiai és ökológiai sajátosságai alapján jól lehatárolható területe – a Tisza ökológiai pufferzónája –, amely a talajon keresztül a mai napig intenzíven kapcsolódik a Tisza jelenkori medréhez és vízmozgásaihoz.. Ez a pufferzóna az árvízvédelmi töltés mentesített oldalán, 1,5-5 kilométeres változó szélességben, a gáttal többé-kevésbé párhuzamosan húzódik. A szabályozásokat követően, a vizes élőhelyek visszaszorulásával e terület ökológiai szerepe egyre jelentősebbé vált. Felszíni hatásai elsősorban a térségben zajló ökológiai folyamatokban jelentkeznek. Eredményei pedig a talaj képzésében, a talajvíz szűrésében, a belvizek tárolásában, a holtágak, ártéri erdők által képzett élőhelyek fenntartásában, ökológiai folyosó működésében mutathatók ki. A keleti országrészt átszelő egyetlen összefüggő, természeti, kulturális és egyéb értékeket hordozó térségről van szó, mely a maga 600 km hosszával, sajátos adottságaival európai mércével mérve is kiemelkedő értéket képvisel ás a Kárpátokat a Fekete-tengerrel összekötő, Európai léptékben egyedülálló ökológiai folyosó része. A teljes magyarországi (nem urbanizálódott) zóna „magas természeti értékű területté” nyilvánításával biztosíthatók lennének azok az agrár-környezetvédelmi és vidékfejlesztési források, amelyek az itteni agrárgazdálkodás struktúraváltásához, „pszeudo-ártér” jellegének megfelelő komplex tájgazdálkodás felépítéséhez elengedhetetlenek. A pufferzóna éppúgy teret adhat a terület geomorfológiai adottságaira épülő számítógép vezérlésű mélyártéri árvíztározásnak, mint a hagyományos fokgazdálkodás elveire és a legkorszerűbb monitoring és vízkormányzási lehetőségekre épülő innovatív tájgazdálkodásnak, vagy az öko-, vízi- és falusi turizmusnak. Az ökosztráda, a hídfővárosok K+F kapacitásaival együttműködve, módon egy INNOVATÍV TÁJGAZDÁLKODÁSI KLASZTER szervező tengelyévé fejleszthető.   Az „ökosztráda”, a hídfővárosok alkotta várostérségek beékelődése révén, egymástól eltérő fejlődési utat bejáró tájrendszerek láncolatává fejlődött az évszázadok során. Azzal, hogy a folyószabályozást követően a hagyományos tájgazdálkodás háttérbe szorult, a különbségek váltak dominánssá. E domináns különbségek alapján – a jövőkép keretében – három tájtípust különítettünk el: Sokoldalú kulturális, természeti, táji értékekkel bíró TÁJKÖZPONTOK azok a településsűrűsödések, amelyek országos (nemzetközi) jelentőségű, vagy az ehhez szükséges potenciálokkal bíró kultúrtörténeti, természeti értékeket hordoznak, és ma is élő-fejlődőképes karakteres gazdálkodási hagyományokkal bírnak, ezért a Tisza mente komplex tájgazdálkodásának és rekreációs-turisztikai fejlesztésében a tágabb térségükből kiemelkedő húzó-szervező szerepet tölthetnek be. E térségeket – a 21. századi ártéri tájgazdálkodás mellett – karakteresen eltérő tájgazdálkodási rendszerek gazdagítják. A térségtípusba tartoznak: Tokaj-Rakamaz-Szabolcs térség (borgazdálkodási és gyümölcstermő táj), Csongrád-Szentes-Tiszazug-Tiszakécske térség (kertes-tanyás kiskunsági borvidéki táj); Ópusztaszer – Pusztaszer – Mártély térség (pusztai táj, tó-gazdaság, Szeged hétvégi rekreációs térsége). A nemzetközi jelentőségű TERMÉSZETMEGŐRZŐ TURISZTIKAI TÉRSÉG a Tisza-tó, a Hortobágy, a Borsodi-Mezőség és a Hevesi füves puszták településeit foglalja magában, a térség elsősorban a világörökség részét képező Hortobágy és Tisza-tó, illetve a Tisza-tó üdülési funkciója révén nemzetközi vonzerővel bír. A térség az Eger – Debrecen kulturális – egészségturisztikai – ökoturisztikai tengely részeként jelentős továbbfejlesztési potenciálokkal bír. A kilencvenes évek második felében készített Tisza-tó térségfejlesztési, rendezési, turizmusfejlesztési terveink megfogalmazott szerkezetalakítás és övezeti rendszer (a vízpartot mentesítő közlekedési hálózat, a vízgazdálkodási terület használatának övezetekhez kötött szabályozása, az üdülőterületek megújulást ösztönző szabályozása) még ma is érvényesnek tekinthető. A KOMPLEX TÁJGAZDÁLKODÁS ÖKO-SZIGETEI a Tisza mente leginkább perifériára szorult, legerőteljesebben csökkenő népességű, fokozódó szegregációval, a mélyszegénységben élők növekvő számával küzdő területei, miközben az ökosztráda zónába tartozó területeik ökológiai és vízgazdálkodási szempontból kulcsszerepet töltenek be nem csak a Tisza mente, de a tágabb térség vonatkozásában is. E térségek a már megépült és a tervezett nagy árapasztó tározókat is magukban foglalják. A már elkészültek működésének-működtetésének újragondolása, tájgazdálkodási beágyazódásának előmozdítása, a még tervezettek esetében pedig a terület- és vidékfejlesztési szempontok prioritása, innovatív, adottságvezérelt megoldásokkal a rendszeresen jelentkező árvíz-belvíz-aszály havária kiadások radikális mérséklése és az így felszabadult forrásoknak az ökoszigetek társadalmi-gazdasági fejlesztésére történő strukturált(!) felhasználása e térségekben az egyensúly újraépítésének stratégiai jelentőségű, a vízügyi intézményrendszert is érintő intézkedései. Az ökoszigetek – Beregi Tiszahát-Szamosköz; Bodrogköz-Rétköz; Kesznyéten-Taktaköz-Tiszadob; Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet Tisza-tó és Szolnok közötti szakaszának térsége – a „Szövetség az élő Tiszáért” Egyesület által összefogott Tisza menti civilszervezetek kezdeményezéseinek fő terepei. E kezdeményezések integrációjával, továbbfejlesztésével, területi kiterjesztésével az innovatív, adottságvezérelt vízkormányzási rendszer felépítése nagymértékben felgyorsítható. Modellünk e kezdeményezések térszerkezeti relevanciáját, adekvát területi elhelyezkedését jól kommunikálhatóan igazolja.   A 150 évvel ezelőtt megkezdett szabályozás a településeket a biztonság és a termelés bővítése érdekében elvágta a Tiszától, az azóta megváltozott ökológiai körülmények között a mérnöki szemléletű vízgazdálkodásban a folyó egyre inkább kockázati tényezőként rögzült, ami a helyi társadalom és a szakpolitikák tudatában is tükröződik. A Tisza, mint értékes természeti erőforrás, a Tiszához kapcsolódó gazdasági és ökológiai szolgáltatások csak az utóbbi évtizedben kezdtek újra felértékelődni. Térszerkezeti modellünk alapvető üzenete, hogy a Tisza, mint európai léptékű ökológiai folyosó, unikális, sokrétű adottság a jövőbeli húzó gazdasági ágazatok melegágya. A kiváló adottságokon kell felépíteni a hanyatlásból kivezető utakat. A jövőkép – BELSŐ PERIFÉRIÁBÓL INNOVATÍV KLASZTER – fő irányát a Tiszával megszakadt kapcsolat megújítása - újrastrukturálása, a folyó európai jelentőségű szerepére épülő új reziliens egyensúly felépítése adja.