Város-Teampannon
Építészmérnöki Kft.
Építészmérnöki Kft.
A Rákos-völgy a Gödöllői dombvidéket a Dunával félgyűrű alakban összekötő, metropolisz térségi rekreációs-kerékpáros folyosó sajátos identitású, egységben fejleszthető része. A patakvölgy – a budapesti szakaszt folytatva – felfűzi a négy érintett település – Pécel, Isaszeg, Gödöllő, Szada – kulturális örökségének, természeti értékeinek, rekreációs kínálatainak egymáshoz kapcsolódóan bemutatható elemeit. A Rákos-völgy az Európai Unió illetékes szervei felé Ausztriával és Romániával közösen felterjesztett EuroVelo14 nemzetközi nyomvonal része lesz, ami egy európai színvonalú kerékpáros infrastruktúra és szolgáltatási rendszer felépítését feltételezi. A rendszer meghatározó eleme a vasút-kerékpár intermobilitás műszaki és szolgáltatási feltételeinek integrált kialakítása, amire a vasútvonalnak a tervezés idején előkészítés alatt álló felújítása kedvező esélyt kínált.
A térség természeti értékei és kulturális öröksége (kiemelten az egykori Grassalkovich-uradalom több településre kiterjedő hagyatéka, tájalakító és építő tevékenységének eredményei), a szolgáltatási színvonal, a települési környezet minősége és a tágabb térségi rendszerekbe történő „szervesülés” együtt adhatják azt a többletet, amely által – összehangolt, rendszerbe szervezett desztináció menedzsment esetén - a Rákos-völgy versenyképes turisztikai és rekreációs termékké, „BRAND”-dé válhat.
A stratégiai partnerek között konszenzus van abban a tekintetben, hogy sikeresség alapvető kritériuma a patakon még a Grassalkovich család által kialakított tórendszer stabilizálása, élővé, működőképessé („önfenntartóvá”) válása és a tórendszerhez kötődő rekreációs kínálat újrapozícionálása, jelentős gazdagítása. A nagy záporok idején az elöntéseknek jobban kitett településeken fontos cél a patak közeli ingatlanok vagyonbiztonságának növelése. Az Országos Vízügyi Igazgatóság egy előkészítés alatt álló, LIFE Program támogatásával megvalósítható projekttel tervezte részvételét, az Európai Vízkeretirányelvből következő vízminőség-javítási kötelezettség teljesítésének részeként.
A megvalósítási folyamat sokrétű lehetőséget kínál az innovatív szereplők (gödöllői Egyetem, Haszonállat Génmegőrzési Központ, Országos Vízügyi Főigazgatóság, Pilisi Parkerdőgazdaság) közötti együttműködés erősítésére, a verseny- és non-profit szféra integrációjára, a térségi beágyazódás fokozására. A program összességében tehát a Rákos-völgy újraéledését, egy (újra) élő – reziliens és versenyképes Rákos-völgy megalapozását szolgálja.
Tokaj-Hegyalja 2002 óta világörökségi helyszín, 2012 óta az ország első és jelenleg még egyetlen történeti tája, 2014 óta kiemelt térség. Tokaj-Hegyalja kulturális, gazdasági adottságai és társadalmi presztízse jó alapot biztosítanak ahhoz, hogy rendszerbe szervezett terület- és szakpolitikákkal történelmi jelentőségű megújulás célterületévé válhasson.
A kezelési Terv filozófiája egybeesik „hagyományőrző modernizáció” borászok által is követett útjával. A kezelés alapja a fenntartható örökséggazdálkodás eszköz- és intézményrendszerének, humánerőforrás feltételeinek kialakítása, különös tekintettel a nélkülözhetetlen szerepű önkormányzatok és a borászok közötti együttműködés-rendszerének felépítésére. A kezelés átfogó célja az élő-működő Kultúrtáj kiemelkedő egyetemes értékeinek, elsősorban a világörökségi jegyzékbevétel alapjául szolgáló „nagy múltú szőlészeti-borászati hagyománynak és a hagyományos földhasználat e különleges – a szőlőbirtokok, történelmi települések hálózata és a pincerendszerek együttesében megtestesülő – formájának” megőrzése.
A kezelés specifikus céljai:
- a meglévő irányítási, működési–szabályozási, kezelési és fejlesztési kultúra partnerségi keretek között történő továbbfejlesztése annak érdekében, hogy képes legyen a borvidék nagy korszakaihoz mérhető értékőrző – értékalkotó folyamatokat tartósan működtetni;
- a veszélyeztetett értékhordozók pusztulásának megállítása, megőrzési állapotuk javítása;
- a történeti táj értékteremtő, megújuló képességének erősítése, új értékhordozók létrehozásának ösztönzése a táj népességeltartó képességének fokozására is tekintettel.
Az UNESCO Világörökség Bizottság irányelveinek megfelelően a kezelési terv vezérfonalát az értékhordozók rendszere alkotja. A jogszabályi védelmek és korlátok módosítására, fejlesztési programokra és zászlóshajó projektekre, intézményi fejlesztésekre (lásd műemlékőr-szolgálat, tájgondnokság, szakképzés stb.) vonatkozó irányelvek, ajánlások az értékhordozók rendszerbe szervezett védelmét, fenntartható fejlesztését, hasznosítását, a bemutatás feltételeinek javítását szolgálják.
A területet fenyegető legnagyobb veszély ma a népességfogyás. A Kezelési Terv ezért olyan javaslatokat is megfogalmaz, amelyek egyrészt a népességmegtartó képesség erősítésére, másrészt a kevésbé mobil, a munkaerőpiacról nagy arányban kiszoruló népesség tájfenntartó és turisztikai szolgáltató tevékenységbe történő bekapcsolódásának elősegítésére, ösztönzésére irányulnak.
A megye a rendszerváltás óta az ország egészét felülmúló dinamikával alkalmazkodott a megújult társadalmi, gazdasági, politikai környezethez és ezt a dinamikát sikerült az új évezred első évtizedében is fenntartania. Az ország egyik legkorszerűbb ipari, döntően a feldolgozóiparból élő megyéjévé vált, mely legtöbb gazdasági mutató tekintetében az ország első három megyéje között teljesít. A megújuló (nevezetesen a (szél)energia-termelés területén pedig húzószerepet tölt be az országban.
A megyét két részre tagoló Oroszlány-Tatabánya- Tata-Komárom tengely, és a vele szorosan együtt élő települések alkotta „funkcionális várostérség” főleg spontán elemekből szövődő kapcsolatrendszerének szervezett együttműködéssé alakítása, a bonyolult érdekszövevények elfogadható szintű egyensúlyának kialakítása esetén a térség a megye és a kapcsolódó határon túli területek fejlődésének motorja lehet. A térségnek lehetősége van kinyílni Komáromon át Nyitra irányába, ezt a folyamatot az új Duna híd felgyorsíthatja. A Tatabánya-Oroszlány-Mór-Székesfehérvár kapcsolat további erősítésére van szükség.
A megye térszerkezeti megújulásának kulcsterülete a Duna mente. A térség konfliktusainak összetettsége sokirányú partnerségen (önkormányzati, vállalkozói, intézményi, kormányzati) alapuló, a Dunakanyartól Komáromig terjedő térségre kidolgozandó, komplex térségi rehabilitációs programot igényel, melyet mielőbb célszerű elkezdeni.
A magyarországi mezőgazdaság megújulásának egyik ígéretes helyszíne a Kisalföld. Ellentmondás ugyanakkor, a versenyképes nagyvállalatok és a zsugorodó falvak, pusztuló majorok kettőssége. A megyei fejlesztéspolitika többek között a funkcionális várostérségi kohézió-mobilitás fejlesztésében, a tervezett Major- és Halprogramokban, a vidékturizmus fejlesztésében lát lehetséges kiutat. Kihívást jelent, hogy a Vértes, Gerecse és a Bakonyalja térségekben a mozaikos táj adottságainak megfelelő művelési kultúrák szétestek, részben eltűntek, a népesség elköltözik, elöregedett, elszegényedett. Ezekben a térségekben az innovatív vidékfejlesztési eszközök alkalmazása, és a fejlődési tengelyekhez való kapcsolódás erősítése, együttesen szükséges ahhoz, hogy a kedvezőtlen folyamatokat lassítani tudjuk.
A megye területi változásaiban zajló folyamatok alapján, középtávon koncepcionális kérdés, hogy sikerül-e a meghatározó fejlődési tengelyre sokkal erőteljesebben rászervezni a megyei településhálózatot.
A történelmi térségeket magába foglaló megye az utóbbi évtizedekben a zsugorodás és jó néhány jellemző – térség esetében a hanyatlás jeleit mutatja. A megye három karakteres, eltérő fejlődési pályát bejáró része a válságok és a rossz területi politikák mentén erőteljesen különböző irányba mozog. A Jászság gazdasági tekintetben jó negyven éve a budapesti régióba beépülő térségként, egyre inkább annak részeként működik, ugyanakkor urbanizációs felzárkózása azonban még nem történt meg. A megye másik történelmi tája, a Nagykunság hihetetlen veszteségeket élt meg az ezredforduló óta, ami az tiszántúli mezővárosok döntő többségére igaz; népességerózió, intézményhálózat és a helyi gazdaság mélyülő hanyatlása. A romló helyzet és fiatal generációk távozása a mai fejlesztési politikák mellett nem javítható, a javasolt programozott hétéves koncepció mellett a folyamatok fékezésére van esély. Szolnok kisrégiója összességében stagnál, eddig nem tudott elmozdulni az erős középvárosi pozícióból; a Bécs – Budapest - Szeged – Temesvár – Belgrád fejlődési tengelyhez viszonyított felzárkózása vagy éppen leszakadása a következő évtizedben fog eldőlni. A megyeszékhely leszakadása az atomizálódó várospolitikák mentén élesedő városversenyben valószínű, régiós léptékű együttműködés esetén közép-alföldi pólusképzésre esélyes Kecskeméttel együtt. E két utóbbi térség lényegi problémáin nem segített az eddigi EU-s ciklusok projektáradatában kihelyezett forrásdömping. A tojástáncot járó, politikailag vezényelt redisztribúció nem helyettesítheti az átgondolt területpolitikát, a programozott területfejlesztést. Ezt a feszültséget szemléltetik a távolodó, egymástól elszakadó térségek. A megyei területfejlesztési koncepció a korábbi területrendezési tervvel összhangban olyan programozott célrendszert épített föl, mely az egyedülálló természeti-térszerkezeti adottságok magas szintű hasznosítására irányul. A megye kiemelkedő adottságaival összhangban megfogalmazott jövőkép elérését terveink megyehatárokon átívelő nagytérségi pólusképzéssel, a húzótérségek és –ágazatok értékteremtő képességének rendszerbe, klaszterbe szervezésével, valamint a hosszú távú kiegyensúlyozott területi fejlődést célzó programok kialakításával kívánják elérni. A terv további kulcsfontosságú eleme a természeti erőforrásokkal fenntartó-fenntartható módon gazdálkodni képes tájgondnoki rendszer kialakítása, kiemelten a többszörös társadalmi-gazdasági hátrányokkal terhelt Tisza-menti területeken.
A megye területén 2003. óta dolgozunk: az MTrT első OTrT alapú változatát 2003-2005 között, módosítását 2011-ben készítettük el. 2018-ban elindult az MTrT újabb felülvizsgálata, a jóváhagyás 2019 végén várható. A megyék hatásköre 2003 óta igen beszűkült, ebben a szűk mozgástérben igyekeztünk elmenni a falig a térségi érdekek érvényesítése érdekében.
Legjelentősebb eredményünk a megyei terv által képviselt, de jogszabályi lehetőségek híján 2011-ben még térségi mellékútként ábrázolt új 1-es főúti nyomvonal megjelenése az OTrT 2014. évi módosításában. A nyomvonalnak a Tatabánya-Tata tengelytől keletre történő áthelyezésével, a tatabányai déli elkerülővel és az oroszlányi kapcsolattal biztosítottá válhat a városhálózati csomópont nagyforgalmú gazdasági területeinek összekapcsolása az M1-es autópályával és Móron át Székesfehérvárral. További előnye az ingatlanpiaci nyomás várható csökkenése a Gerecse lábánál, legalábbis az ipari-logisztikai ingatlanok tekintetében.
A terv nem támogatta, hogy a 10-es főút Duna menti szakaszát a Gerecse Dunára néző északi lejtőjén vezetett elkerülő út tehermentesítse, az OTrT 2014. évi módosítása ezt a javaslatot is elfogadta. A vitatott útvonal megépítése több hátránnyal mint előnnyel járna:
• a Duna menti barnamezős területek megújulását hátráltatná, hiszen a befektetők a zöldmezős Gerecsoldalt favorizálnák, ez ingatlanpiaci nyomást generálna a tájképileg értékes domboldalon
• a forgalom jelentős környezeti terhet okozna a turisztikailag is értékes területen
• a tervezett M1-Esztergom gyorsforgalmi kapcsolat megépülésével a 10-es út Duna menti szakaszának forgalmának nagy részét kitevő átmenő forgalom jórészt elkerül majd innen, a forgalom jelentős csökkenése így további beruházás nélkül is prognosztizálható.
Terveinkben – Lázár Tibor tájépítész együttműködésének köszönhetően - nagy precizitással történik a nem települési területek differenciálása: dombvidékek, árterek, ökológiai folyosók, kertgazdálkodási térségek stb. területén a vegyes területfelhasználású térségi besorolás jelentős teret kap a rájuk jellemző mozaikosság megőrzése, e területek fontos szerkezetalakító szerepének érvényesítése érdekében.
A térségi érdekérvényesítés érdekében komolyan éltünk a közgyűlési határozattal jóváhagyható sajátos megyei térségek kijelölésének lehetőségével. Különösen fontosak a városhálózat differenciálását szolgáló sajátos térségek. A fejlesztési tervezés során ezekhez már ismerősként nyúlhattunk vissza.
A tanulmányt mintegy évtizedes tervezési előzményekre támaszkodva dolgoztuk ki, legfontosabb alapvetései és megállapításai az MTA RKK tudományos folyóiratában, a Tér és Társadalom 2011/2. számában olvashatók. Célunk egy olyan koncepcionális keret megalkotása volt, mely, szembenézve a térség és társadalmának valós lehetőségeivel, képességeivel, készségeivel:
• a komplex tájgazdálkodás helyi, elszigetelt kísérleteit egy átfogó természeti-infrastrukturális-gazdasági térszerkezeti keretbe integrálja,
• egy új város-vidék viszonyrendszer koncepcionális kereteit fogalmazza meg,
• kísérletet tesz a Tisza mente, mint funkcionális – térszerkezeti-tájgazdálkodási-társadalmi – térség meghatározására, ezzel egy átfogó, integrált Tisza-stratégia megalapozását szolgálva.
A Tisza-térség fő strukturáló elemei olvasatunkban:
• az „ökosztráda”, illetve
• a Tisza-mente városhálózata: „nagytérségi szerepű hídfőtérségek” és „kisváros-párok” rendszere.
A felszíni vízhálózat térségi jelentőségű elemei a Tisza védművek közé szorított hullámtere, illetve a mentett oldali ún. újholocén meder, vagyis a szabályozás előtti meanderező Tisza által érintett, természeti adottságai alapján jól lehatárolható terület. E kettő együttesen alkotja a térség alapvetően észak-déli irányú gerincét, az ún. „ökosztrádát”. A többszintű városrendszer szerkezetalakító elemei a Tiszát haránt irányban metsző térségi jelentőségű szárazföldi közlekedési hálózati nyomvonalaknak a folyót metsző pontjaiban kialakult kisebb-nagyobb szervező, ellátó városegyüttesek és transzferközpontok. E kettősség – egyfelől a Tisza folytonossága az újholocén meder szélességében, másfelől az ezt keresztező útvonalak, hídfők, városok általi tagolás – hozzák létre azt a változatos tájrendszert, amit ma Tisza-térségnek nevezünk.
Az „ökosztráda” modell egy változó szélességű, komplex tájgazdasági, ökológiai, árvízvédelmi pufferzóna kialakítását alapozza meg, amelyet a városhálózati csomópontok kapcsolnak be a Kárpát-medencei illetve európai vérkeringésbe, míg a várospárok – egy szétaprózott városhálózati struktúra kiemelkedő pozíciójú sűrűsödési pontjai – a térség belső kohézióját, a helyi piacokat és az alapvető ellátó funkciókat biztosítják.
A területrendezési tervek érvényesítése érdekében megbízást kaptunk hat megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Csongrád megye, Hajdú-Bihar megye, Heves megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területrendezési terveinek térinformatikai feldolgozásához. Ez lehetővé tette a területrendezési tervek Területi Információs Rendszerben (TeIR) történő publikálását, így a településtervezők, valamint az államigazgatási szervek számára elérhetővé váltak a térségi övezetek, terület-felhasználások, és műszaki infrastruktúra-hálózatok adatai. A térinformatikai feldolgozás mellett készítettünk egy összeillesztetett térségi szerkezeti tervet, mely alapján összegyűjtöttük a megye határokon előforduló tartalmi eltéréseket. A területrendezési szabályzatok és az OTrT vonatkozó előírásaival történt összedolgozás a településtervezők számára készült a területrendezési előírások hatékonyabb érvényesítése érdekében. A térinformatikai feldolgozást az ESRI Magyarország Kft.-vel közösen végeztük.