Solymár – ötletpályázat

Hely
Solymár
Típus
pályázat
Év
2012
Megbízó
Solymár Nagyközség Önkormányzata
Szerep
pályázó

Solymár Az agglomeráció túlfűtött családiházas területkínálatára kívánt rátenni Solymár Önkormányzata. A kis pályázat – esettanulmányként – mutatja be a 8-10 L/ha-os sűrűséggel szemben a 60-80 L/ha sűrűség fenntarthatóságát, az elővárosi vasútállomás mellett. A pályamű további célkitűzései:

  • Hely szellemének érvényre juttatása – változatos lakáskínálat
  • Finanszírozható fajlagos üzemeltetési költségek
  • „Garden-city” hagyományok folytatása – megújítása
  • Várhoz kapcsolódó közösségi funkciók, zöldtúra útvonal –turisztikai vonzerőbővítés
  • Szerkezetalakító és település/tájkép formáló zöldfelületek
  • Elő-, oldal-, hátsó kertek helyett parkszerű tömbbelsők
  • Ütemezhető megvalósítás

Tisza-tó Kiemelt Üdülőkörzet

Hely
Tisza-tó
Típus
Tervezés
Év
1997
Megbízó
Jász-Nagykun-Szolnok megye
Szerep
generál tervező

EGY TISZA-STRATÉGIA MEGALAPOZÁSA Belső perifériából innovatív klaszter   Több évtizeden át folyamatosan dolgoztunk a Tisza mentén, a legkülönfélébb tervműfajokban. Felhalmozott ismereteink alapján és látva az egyes területek megrendítő mértékű hanyatlását, elszegényedését, több megye és ágazat, valamint város felé kezdeményeztünk egy, az eddigi ágazati és projektszemléletű tervezéstől alapvetően eltérő megközelítést. Ennek eredményeként született az a stratégiai tervezést megalapozó TÉRSZERKEZETI MODELL, amit a Tisza Vízgyűjtő Programrégió Önkormányzati Társulás (TVPÖT) együttműködésével 2009-2010-ben dolgoztunk ki. A társadalom térbeli átrendeződési folyamatait, a nagytehetetlenségű térszerkezeti adottságokat valamint a mikro- és mezo-táji adottságokat integráló modell kidolgozását az a felismerés motiválta, hogy a Tisza mente gazdasági és jövedelmi elmaradottsága, fokozódó leszakadása éles ellentétben áll a terület potenciálisan magas eltartóképességével. A térség értekei és a helyi gazdaság illetve politika preferenciái között óriási a szakadék – az elmúlt években a térségbe juttatott források nem voltak képesek megfordítani a rendszerváltáskor elindult, majd a globális válsággal felgyorsult negatív társadalmi-gazdasági spirált. A térség veszélyeztetettsége sokmilliárd forintot emészt fel pusztán védekezésre és kárelhárításra, ami egy fillérrel sem járul hozzá a térség fejlődéséhez. Az általunk megfogalmazott modell lényegileg az előző évtizedek integrált vízgazdálkodáson alapuló komplex tájgazdálkodás helyi kísérleteit, a város-vidék viszonyrendszert és a makrotérségi összefüggésrendszert szintetizálta. Célja a vízügyi ágazati, a városokra fókuszáló területfejlesztési, valamint az agrárgazdasági és vidékfejlesztési források valódi fejlődést generáló, strukturált felhasználásának megalapozása volt, számolva a – az egyelőre még várva várt – továbbtervezés és továbblépés lehetőségével.   A TISZA-TÉRSÉG JÖVŐKÉPÉT a modell a közigazgatási és vízföldrajzi érintettségnél tágabb makrotérségi kontextusból vezeti le, ám konkrét fejlesztési térségnek – a forráskoncentráció érdekében – kizárólag a Tiszával (és holtágaival) közvetlenül érintkező 150 települést, illetve a Tisza mentiség szempontjából összetartozó funkcionális térséget (és nem a Tiszával érintett kistérségeket, járásokat) tekinti. A jövőkép fő elemei:

  • a területszerkezet, a településrendszer, a tájrendszer és a népesség elrendeződésére, a Tisza menti tájak mai, gazdaságilag érvényesíthető adottságaira és a technológiai fejlődés új eredményeire épülő új egyensúlyi helyzetek jönnek létre;
  • a Tisza mente vízháztartásának változásaival „együtt mozogni” – ezáltal e változásokat hatékonyan kezelő és erőforrásként hasznosító dinamikus tájrendszer és ezt kiszolgáló vízgazdálkodási rendszer alakul ki;
  • a Tiszával való együttélés olyan komplex tájgazdálkodási rendszeren alapul, amely képes a változatos készségekkel és gazdasági képességekkel rendelkező népességnek folyamatosan növekvő „jól-létet” biztosítani.
Modellünk gerincét az alábbi fő strukturáló elemek alkotják:
  1. nagytérségi szerepű hídfővárosok és a kistérségi szerepű kisváros-párok, melyek a Tisza és a Tiszát keresztező közlekedési hálózatok metszéspontjaiban kialakult szervező, ellátó és transzferközpontok
A HÍDFŐVÁROSOK – Szeged–Hódmezővásárhely–Makó–Mórahalom, illetőleg Szolnok–Törökszentmiklós–Martfű–Abony – és a köréjük szerveződött funkcionális várostérségek a haránt irányú útvonalak: a gázlók, a révek és a hídfők mentén ékelődtek a folyó által uralt térbe. Olyan térszerkezeti változásokat generáltak, amely az eredetileg hosszirányban egységes, összefüggő folyó menti rendszert, a „gerincet”, kisebb „csigolyaszerű” egységekre tagolta, megalapozva az egyes tájegységek sajátosságainak kibontakozását, a táj mozaikosságának fokozódását, a nagyobb téregységek fejlődési dinamikájának, irányainak differenciálódását. Az országos-nemzetközi vérkeringésbe bekapcsolódó hídfővárosok a Kárpát-medencében újrastrukturálódó és a Tisza által összekapcsolt városrendszer (a Tiszát Szolnoknál elérő Budapesti metropolisztérség; Miskolc-Kassa-Ungvár-Munkács-Szatmárnémeti-Nagyvárad-Debrecen-Nyíregyháza; Szeged-Szabadka-Arad-Temesvár) szerves részét képezik E Kárpát-medencei városok a Tisza mente gazdaságának fő felvevő piacai és nemzetközi piaci kapcsolatainak transzferpontjai, a turisztikai szolgáltatások iránti kereslet fő célcsoportjai, a K+F, a kultúra, a foglalkoztatás, a regionális szolgáltatások központjai.   A Tisza mente magyarországi (és délvidéki) szakaszának sajátos városhálózati képződményei a KISVÁROS-PÁROK – Záhony-Csap; Vásárosnamény-Gergelyiugornya; Cigánd-Dombrád; Tokaj-Rakamaz; Poroszló-Tiszafüred; Kisköre-Abádszalók; Csongrád-Szentes.. E kisváros-párok városai külön-külön nem, vagy csak korlátozott (és jelenleg egyre csökkenő) mértékben képesek még kistérségi szinten is a térségszervező szerepüket betölteni, párban azonban már lokális szinten jelentős piacközpontokká, ellátó, szervezőközpontokká tud(ná)nak válni. Azzal, hogy a folyó két partján fekszenek, identitáserősítő, fizikai és szimbolikus értelemben is lokális hídfő szerepet töltenek be, s mint ilyenek, kiemelkednek a térség egyébként viszonylag sűrű városhálózatából.  
  1. a folyót, a hullámteret és a mentett oldali ökológiai puffer területet egyesítő, általunk ”ökosztrádának” nevezett zóna, a térség alapvetően észak-déli irányú gerince, illetve az ökosztráda hídfővárosok közötti, eltérő karakterű-dinamikájú-szerepű területegységei,
Az ÖKOSZTRÁDA a szabályozás előtti, kanyarulatokkal teli meder és medernyom-vonulatok geológiai, talajtani, hidrológiai és ökológiai sajátosságai alapján jól lehatárolható területe – a Tisza ökológiai pufferzónája –, amely a talajon keresztül a mai napig intenzíven kapcsolódik a Tisza jelenkori medréhez és vízmozgásaihoz.. Ez a pufferzóna az árvízvédelmi töltés mentesített oldalán, 1,5-5 kilométeres változó szélességben, a gáttal többé-kevésbé párhuzamosan húzódik. A szabályozásokat követően, a vizes élőhelyek visszaszorulásával e terület ökológiai szerepe egyre jelentősebbé vált. Felszíni hatásai elsősorban a térségben zajló ökológiai folyamatokban jelentkeznek. Eredményei pedig a talaj képzésében, a talajvíz szűrésében, a belvizek tárolásában, a holtágak, ártéri erdők által képzett élőhelyek fenntartásában, ökológiai folyosó működésében mutathatók ki. A keleti országrészt átszelő egyetlen összefüggő, természeti, kulturális és egyéb értékeket hordozó térségről van szó, mely a maga 600 km hosszával, sajátos adottságaival európai mércével mérve is kiemelkedő értéket képvisel ás a Kárpátokat a Fekete-tengerrel összekötő, Európai léptékben egyedülálló ökológiai folyosó része. A teljes magyarországi (nem urbanizálódott) zóna „magas természeti értékű területté” nyilvánításával biztosíthatók lennének azok az agrár-környezetvédelmi és vidékfejlesztési források, amelyek az itteni agrárgazdálkodás struktúraváltásához, „pszeudo-ártér” jellegének megfelelő komplex tájgazdálkodás felépítéséhez elengedhetetlenek. A pufferzóna éppúgy teret adhat a terület geomorfológiai adottságaira épülő számítógép vezérlésű mélyártéri árvíztározásnak, mint a hagyományos fokgazdálkodás elveire és a legkorszerűbb monitoring és vízkormányzási lehetőségekre épülő innovatív tájgazdálkodásnak, vagy az öko-, vízi- és falusi turizmusnak. Az ökosztráda, a hídfővárosok K+F kapacitásaival együttműködve, módon egy INNOVATÍV TÁJGAZDÁLKODÁSI KLASZTER szervező tengelyévé fejleszthető.   Az „ökosztráda”, a hídfővárosok alkotta várostérségek beékelődése révén, egymástól eltérő fejlődési utat bejáró tájrendszerek láncolatává fejlődött az évszázadok során. Azzal, hogy a folyószabályozást követően a hagyományos tájgazdálkodás háttérbe szorult, a különbségek váltak dominánssá. E domináns különbségek alapján – a jövőkép keretében – három tájtípust különítettünk el: Sokoldalú kulturális, természeti, táji értékekkel bíró TÁJKÖZPONTOK azok a településsűrűsödések, amelyek országos (nemzetközi) jelentőségű, vagy az ehhez szükséges potenciálokkal bíró kultúrtörténeti, természeti értékeket hordoznak, és ma is élő-fejlődőképes karakteres gazdálkodási hagyományokkal bírnak, ezért a Tisza mente komplex tájgazdálkodásának és rekreációs-turisztikai fejlesztésében a tágabb térségükből kiemelkedő húzó-szervező szerepet tölthetnek be. E térségeket – a 21. századi ártéri tájgazdálkodás mellett – karakteresen eltérő tájgazdálkodási rendszerek gazdagítják. A térségtípusba tartoznak: Tokaj-Rakamaz-Szabolcs térség (borgazdálkodási és gyümölcstermő táj), Csongrád-Szentes-Tiszazug-Tiszakécske térség (kertes-tanyás kiskunsági borvidéki táj); Ópusztaszer – Pusztaszer – Mártély térség (pusztai táj, tó-gazdaság, Szeged hétvégi rekreációs térsége). A nemzetközi jelentőségű TERMÉSZETMEGŐRZŐ TURISZTIKAI TÉRSÉG a Tisza-tó, a Hortobágy, a Borsodi-Mezőség és a Hevesi füves puszták településeit foglalja magában, a térség elsősorban a világörökség részét képező Hortobágy és Tisza-tó, illetve a Tisza-tó üdülési funkciója révén nemzetközi vonzerővel bír. A térség az Eger – Debrecen kulturális – egészségturisztikai – ökoturisztikai tengely részeként jelentős továbbfejlesztési potenciálokkal bír. A kilencvenes évek második felében készített Tisza-tó térségfejlesztési, rendezési, turizmusfejlesztési terveink megfogalmazott szerkezetalakítás és övezeti rendszer (a vízpartot mentesítő közlekedési hálózat, a vízgazdálkodási terület használatának övezetekhez kötött szabályozása, az üdülőterületek megújulást ösztönző szabályozása) még ma is érvényesnek tekinthető. A KOMPLEX TÁJGAZDÁLKODÁS ÖKO-SZIGETEI a Tisza mente leginkább perifériára szorult, legerőteljesebben csökkenő népességű, fokozódó szegregációval, a mélyszegénységben élők növekvő számával küzdő területei, miközben az ökosztráda zónába tartozó területeik ökológiai és vízgazdálkodási szempontból kulcsszerepet töltenek be nem csak a Tisza mente, de a tágabb térség vonatkozásában is. E térségek a már megépült és a tervezett nagy árapasztó tározókat is magukban foglalják. A már elkészültek működésének-működtetésének újragondolása, tájgazdálkodási beágyazódásának előmozdítása, a még tervezettek esetében pedig a terület- és vidékfejlesztési szempontok prioritása, innovatív, adottságvezérelt megoldásokkal a rendszeresen jelentkező árvíz-belvíz-aszály havária kiadások radikális mérséklése és az így felszabadult forrásoknak az ökoszigetek társadalmi-gazdasági fejlesztésére történő strukturált(!) felhasználása e térségekben az egyensúly újraépítésének stratégiai jelentőségű, a vízügyi intézményrendszert is érintő intézkedései. Az ökoszigetek – Beregi Tiszahát-Szamosköz; Bodrogköz-Rétköz; Kesznyéten-Taktaköz-Tiszadob; Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet Tisza-tó és Szolnok közötti szakaszának térsége – a „Szövetség az élő Tiszáért” Egyesület által összefogott Tisza menti civilszervezetek kezdeményezéseinek fő terepei. E kezdeményezések integrációjával, továbbfejlesztésével, területi kiterjesztésével az innovatív, adottságvezérelt vízkormányzási rendszer felépítése nagymértékben felgyorsítható. Modellünk e kezdeményezések térszerkezeti relevanciáját, adekvát területi elhelyezkedését jól kommunikálhatóan igazolja.   A 150 évvel ezelőtt megkezdett szabályozás a településeket a biztonság és a termelés bővítése érdekében elvágta a Tiszától, az azóta megváltozott ökológiai körülmények között a mérnöki szemléletű vízgazdálkodásban a folyó egyre inkább kockázati tényezőként rögzült, ami a helyi társadalom és a szakpolitikák tudatában is tükröződik. A Tisza, mint értékes természeti erőforrás, a Tiszához kapcsolódó gazdasági és ökológiai szolgáltatások csak az utóbbi évtizedben kezdtek újra felértékelődni. Térszerkezeti modellünk alapvető üzenete, hogy a Tisza, mint európai léptékű ökológiai folyosó, unikális, sokrétű adottság a jövőbeli húzó gazdasági ágazatok melegágya. A kiváló adottságokon kell felépíteni a hanyatlásból kivezető utakat. A jövőkép – BELSŐ PERIFÉRIÁBÓL INNOVATÍV KLASZTER – fő irányát a Tiszával megszakadt kapcsolat megújítása - újrastrukturálása, a folyó európai jelentőségű szerepére épülő új reziliens egyensúly felépítése adja.