Solymár – ötletpályázat

Hely
Solymár - Krautgarten
Típus
Pályázat
Év
2012
Megbízó
Solymár Nagyközség Önkormányzata
Szerep
Tervező

A 2000-es években nyilvánvalóvá vált, hogy a fenntartható fejlődéssel összefüggő fenyegetések és az erre adott válaszok sokkal komolyabban veendők, mint az eddigi fejlesztési gyakorlatunk során megnyilvánult. A gazdasági válság az ingatlanpiacot a korábbinál megfontoltabb befektetésekre ösztönzi, a településeknek pedig növekvő mértékben kell képesnek lenniük saját működésük finanszírozására.

Az infrastruktúrával ellátott terület a település két emblematikus pontját, a történelmi központot és a Szarkavár közötti teret tölti ki, köti össze. Egy hely, ahol a genius loci sűrűsödik. Egy hely, amelytől 10-15 perces sétával elérhető az elővárosi vasút megállója, kapcsolatot biztosítva Budapest belvárosa és Esztergom felé is, 10 perces sétával elérhető több iskola, óvoda, orvosi rendelő, polgármesteri hivatal, posta, 10 perces kerékpározással pedig a térség egyik legnagyobb bevásárlóközpontja. Egy olyan terület tehát, ahol sok feltétele adott egy fenntartható, környezettudatos szuburbánus életmódnak.

Javaslatunk a mai extenzív és fenntarthatatlan szuburbanizáció helyett egy élhető és fenntartható, funkcionális és a hely szellemével azonosuló, egységes és változatos alternatívát kínál, a mai napig példaként tanított „garden-city” hagyományokra építve. Célunk a teljes ingatlanfejlesztésbe vont területre vetítve 25-30 lakás/hektár, tömbönként 30-40 lakás/hektár intenzitást elérő, azaz kb. 350 lakás építésére alkalmas településrész kialakítása a kertvárosi lakóterületre vonatkozó paraméterek szabta keretek kihasználásával. Változatos lakáskínálat feltételeit alakítottuk ki, a lakóépület-típusok, a lakásméretek és a fekvés-lakókörnyezet tekintetében. A nagyobb összefüggő zöldfelületek biztosíthatósága érdekében tömbtelkeket terveztünk, de biztosítottuk tömbönként 3-4 telek kialakításának lehetőségét is.

Az ingatlanpiaci szereplők számára vonzó, azaz a lehető legmagasabb értékesíthető területaránnyal rendelkező és ütemezetten megvalósítható, vagyis részleges megvalósulás esetén is teljességre törekvő településrész kialakítását biztosítja a tervezett szabályozás. Olyan alternatív műszaki megoldások alkalmazására tettünk javaslatot, amelyek globális környezeti kihívásokra a mai tudásunk szerint adekvát válaszokat kínálnak (megújuló energiaforrások, vízvisszatartás, életképes zöldszövet beépítése a térszerkezetbe).

Egy Tisza-stratégia megalapozása

Hely
Tisza-tó
Típus
Tervezés
Év
1997
Megbízó
Jász-Nagykun-Szolnok megye
Szerep
generál tervező

Belső perifériából innovatív klaszter

  Több évtizeden át folyamatosan dolgoztunk a Tisza mentén, a legkülönfélébb tervműfajokban. Felhalmozott ismereteink alapján és látva az egyes területek megrendítő mértékű hanyatlását, elszegényedését, több megye és ágazat, valamint város felé kezdeményeztünk egy, az eddigi ágazati és projektszemléletű tervezéstől alapvetően eltérő megközelítést. Ennek eredményeként született az a stratégiai tervezést megalapozó TÉRSZERKEZETI MODELL, amit a Tisza Vízgyűjtő Programrégió Önkormányzati Társulás (TVPÖT) együttműködésével 2009-2010-ben dolgoztunk ki. A társadalom térbeli átrendeződési folyamatait, a nagytehetetlenségű térszerkezeti adottságokat valamint a mikro- és mezo-táji adottságokat integráló modell kidolgozását az a felismerés motiválta, hogy a Tisza mente gazdasági és jövedelmi elmaradottsága, fokozódó leszakadása éles ellentétben áll a terület potenciálisan magas eltartóképességével. A térség értekei és a helyi gazdaság illetve politika preferenciái között óriási a szakadék – az elmúlt években a térségbe juttatott források nem voltak képesek megfordítani a rendszerváltáskor elindult, majd a globális válsággal felgyorsult negatív társadalmi-gazdasági spirált. A térség veszélyeztetettsége sokmilliárd forintot emészt fel pusztán védekezésre és kárelhárításra, ami egy fillérrel sem járul hozzá a térség fejlődéséhez. Az általunk megfogalmazott modell lényegileg az előző évtizedek integrált vízgazdálkodáson alapuló komplex tájgazdálkodás helyi kísérleteit, a város-vidék viszonyrendszert és a makrotérségi összefüggésrendszert szintetizálta. Célja a vízügyi ágazati, a városokra fókuszáló területfejlesztési, valamint az agrárgazdasági és vidékfejlesztési források valódi fejlődést generáló, strukturált felhasználásának megalapozása volt, számolva a – az egyelőre még várva várt – továbbtervezés és továbblépés lehetőségével. A 150 évvel ezelőtt megkezdett szabályozás a településeket a biztonság és a termelés bővítése érdekében elvágta a Tiszától, az azóta megváltozott ökológiai körülmények között a mérnöki szemléletű vízgazdálkodásban a folyó egyre inkább kockázati tényezőként rögzült, ami a helyi társadalom és a szakpolitikák tudatában is tükröződik. A Tisza, mint értékes természeti erőforrás, a Tiszához kapcsolódó gazdasági és ökológiai szolgáltatások csak az utóbbi évtizedben kezdtek újra felértékelődni. Térszerkezeti modellünk alapvető üzenete, hogy a Tisza, mint európai léptékű ökológiai folyosó, unikális, sokrétű adottság a jövőbeli húzó gazdasági ágazatok melegágya. A kiváló adottságokon kell felépíteni a hanyatlásból kivezető utakat. A jövőkép – BELSŐ PERIFÉRIÁBÓL INNOVATÍV KLASZTER – fő irányát a Tiszával megszakadt kapcsolat megújítása - újrastrukturálása, a folyó európai jelentőségű szerepére épülő új reziliens egyensúly felépítése adja.